Rég nem voltam..... Nem nagyon volt mit lejegyeznem. (Ez nem igaz ám!) Pedig egyrészt zajlanak az események, másrészt pedig várunk. Zajlanak, mert lassan körvonalazódik a "cél".:-)) És várunk, mert a "cél szentesítéséhez" el kell adnunk mindkét ingatlanunkat. Márpedig az a mai világban nem egyszerű.:-(( Szóval várunk. 

Közben pedig voltunk barátainknál "segíteni" két alkalommal is. Azért írom idézőjelben, mert bár fizikailag segítettünk, közben viszont annyi gyakorlati kérdést kellett megválaszolniuk, hogy alig győzték. Ők tapasztalataik átadásával segítenek minket leendő életünkben. Ez a kölcsönös segítség. Ők már 7 éve élnek, dolgoznak egy zselici kis faluban szabadon. Kecskéket tartanak, sajtot készítenek. Szépen élnek..... Nem tudom, hogy vajon a mai generáció érti-e ennek a kifejezésnek a sokrétűségét, gazdag jelentéstartalmát. Szerintem ebben minden benne van. Szépen élnek és egyszerűen, a szó legnemesebb értelmében. Szépen élnek egymással, harmóniában a természettel, állatokkal. Szépen, békében. Ennél többet kívánni nem lehet.  Míg életem párja villanyt szerelt, addig én a "kézműiparban" tevékenykedtem. A vendégasztal (ez a hivatalos neve, ha valaki kistermelő, és a termékeiből szolgál fel a látogatóinak) dekorációjához segítettem textileket szabni. Közben persze kérdeztem, kérdeztem, kérdeztem a kecsketartásról. És persze bámészkodtam, kiskecskéket dajkáltam. És volt szerencsém végignézni egy születést.... Készítettünk (végre!!!!) pár képet is.
A falujukban találtunk egy elhagyott, szép, düledező régi házat. Arról majd legközelebb....

..."minden születés véres"...

A kecskemama megtisztogatja a kicsinyét.

Ő már kicsit nagyobb.

Álom, álom.....

Pedro és Lia

Zselici táj

Manu

Ugye milyen szép vagyok?

Kukucs!!

Régi fejőállás