Zöldülünk!!!

Bizony ám! Elkészült a "napelemparkunk"! Jó, tudom, ez így elég nagyképűen hangzik, hiszen a parktól messze van, mindösszesen 28 napelemről van szó, és parknak sem park, legyen mondjuk mező, napelem mező, mert, hogy a mezőn áll. Ha már itt tartunk, ez egy zöldmezős beruházás volt, hiszen a mezőre kerültek az elemek. Na jó, elég a szójátékokból!:-)
Szóval röpke 2 év, több kilónyi papír, több terrabyte-nyi adatforgalom után végre elkészült. Ahogy az már lenni szokott, természetesen a legrosszabbkor értünk az önerő fizetés fázisába, de sebaj, meglett az is.
Hát íme:

Hát, nem kicsi!

Természetesen pályázatból, természetesen vissza kell fizetni, és természetesen még várunk az E-ON-ra, hogy bekösse. Szóval még nincs teljesen kész. Rá van kötve a hálózatra, akár termelni is tudna, de kell hozzá egy új óra, ami az E-ON hatásköre. Várunk.
Nem volt ez egy egyszerű történet, ami a pályázatoknál nem ritkaság. Kezdve a rengeteg ügyintéstől, a bonyolultnál bonyolultabb űrlapok kitöltéséig. Drágám kezdte el, belevetette magát a szervezésbe vitézül, rá is ment másfél éve. Aztán tavaly ősszel, a konkrét pályázat beadásánál elfogyott a türelme. Kellett hozzá jövedelemigazolás a NAV-tól, a munkahelyemtől, adótartozásmentesség igazolás a NAV-tól, az önkormányzattól, és tulajdoni lap, és egyik sem lehetett 1 hónapnál régebbi. És jött a burleszk: mire az egyik beszereztük, lejárt a másik. Sebaj, abból szerezzünk be újabbat! Ja, de közben a másik járt le, és így tovább. Ugye milyen vicces? Ja nem, nem az! A koronát a történetre az tette fel, hogy mire minden érvényes igazolás egyszerre a kezünkben volt, addigra a pályázati űrlap verzióját frissítették 6-osról 7-es verzióra. Tehát a mi elkészült 6-os verziónk nem volt érvényes. Minden adat, minden szám pontosan ugyanaz volt a régiben is, de addigra változott a külalakja. Az adatok nem, csak a külalak! Egészen kaffkai, nem gondoljátok?! És itt, ezen a ponton Drágám feladta. Nem kell napelem! Nem lehet napelem! Közölte, hogy, ha ez így működik, akkor inkább kiköltözik egy odvas fába és sáskákon fog élni. Elege lett az egész 21. századból. Ekkor vettem át én, a friss játékos! Átvettem a kártyákat, beszálltam a partiba. És egyszer csak összeálltak a lapok! December 31.-én beadtuk a bankba a papírokat, igazolásokat, stb. Volt egy kis bibi: a 7. verzióhoz új energetikusi szakvélemény kellett egy Excel táblázatban. De ebbe a 7. verzióba az energetikus nem tudott beírni néhány adatot, rosszul volt beképletezve, pirossal jelölve hibát írt ki. Tehát a jó 6. verziót nem fogadták el, mert lejárt, viszont a "rosszul" kitöltött 7-est igen. Hurrá!! Aztán egy-két hét (bank, közjegyző, bank) után aláírtuk a hitelszerződést, és már utalták is a pénzt a kivitelezőnek. (Akinek az alvállalkozója természetesen "elaludt", és már csak néhány hét, néhány emlékeztető telefon és jöttek is. Hiába, azért ez mégiscsak építőipar, az meg ilyen.😀)
És jött a következő akadály: 50m árokban kell vezetni a kábelt. És koronavírus, és egyáltalán. Ja, meg ez is építőipar. Ja, meg 120.000.- Ft. Ja, meg most már pont nem volt ennyink erre. De jött Ádám, a vőnk, és nemes egyszerűséggel közölte, hogy ő majd kiássa. Mi kedves, elnéző mosollyal mondtuk, hogy persze. Biztosan napszúrást kapott, majd másnapra kipiheni.:-) De nem pihente ki. Kiásta! Mondjuk a Zuram is besegített bőven, no meg az unokánk.:-)
Néhány kép a munkálatokról:

Az oszlopok

Kezdődik

Árok a messzibe

A kisebbik segéderő

A nagyobbik

A teljes állványzat

Örülök, hogy végigjártuk a kálváriát. Hiszek a környezetvédelemben. No nem a multinacionális, óriás nemzetközi szervezetek által folytatott (látszat) környezetvédelemben, hanem a személyesben. A mindennapos, szinte már életformává vált személyes felelősségben. Amikor vigyázunk a Földre a mindennapokban. Ki mennyire teheti. Mi például remek helyzetben vagyunk ebből a szempontból. Az élelmünk egy részét magunk termeljük. Húsból szinte önellátóak vagyunk, szinte nincs is karbonlábnyoma az általunk fogyasztottnak. Nem utaznak egy métert se. Helyben legelnek (a nyulak is a helyben kaszált füvet kapják), csak a téli takarmány utazik, de az is csak a szomszéd faluból. (Jó, tudom, a szemes takarmány előállításához használnak gázolajat, üzemanyag és vegyszer formájában, de minimális szemestakarmányt használunk fel, ezért írtam, hogy szinte nincs.) Nekem ne jöjjön senki az általuk felböfögött, hátul kieresztett gázokkal, mert ezt nem tartom annyira károsnak, ez a természetben is mindig megvolt. Takarékosan vásárolunk, igyekszünk kerülni a felesleges dolgokat. Környezetbarát tisztítószereket használunk és csak a legszükségesebb mértékben, már csak azért is, mert az emésztőnk két kamrás, baktériumokkal bontatjuk le a szennyvizünket (ezért nem mindegy, hogy milyen vegyszer jut bele, nem ölhetjük meg őket), a maradék szürke vizet a legelő locsolására használjuk fel, nem vész el semmi. A hulladékot szelektíven gyűjtjük, és a vendégeink is ezt teszik.
Hogy miért nem kedvelem a szervezett környezetvédőket? (Nem állítom, hogy nincs szükség rajuk.)
Személyes véleményem következik: Mert túl nagyok, már a szervezetük, működésük fenntartása is környezetszennyezéssel jár. Mert anyagilag függnek az általuk "támadt" multinacionális környezetszennyezőktől, ebből adódóan nem tudják korrektül, minden feltétel nélkül betölteni a feladatukat. Amennyit utaznak, nagyobb a karbonlábnyomuk, mint amennyit megelőznek a tevékenységükkel. (Na jó, ez talán túlzás volt.)  És még sorolhatnám. (Kedvenc példázatom a Zuramtól, hogy milyen érdekes, hogy az állatvédők sohasem a Pokol Angyalai bőrdzsekijeit locsolják le festékkel, hanem öreghölgyek bundáját.😉) Én, mint mondtam, a személyes felelősségben hiszek, akár egy multinacionális vállalat vezetője esetében is. Tudom, hogy a profitorientáltság felülírja a személyes felelősség érzését, de lehetne másképp.
Nehéz dolog ez a környezetvédelem, sokszor kell mérlegelni. Nekem régebben napi dilemmám volt, hogy mi a jobb a Földnek: ha elmosom a túrós tégelyt fosszilis energiahordozón melegített vízzel, kőolajalapú mosogatószerrel, és szelektíven gyűjtöm, hogy újrahasznosítsák, vagy dobjam a kommunális hulladékba? Most már könnyebb: napenergiával melegítem a vizet (már ha éppen süt a nap), és lebomló, környezetbarát mosogatószert használok.:-)