Rövid filmajánló néhány személyes megjegyzéssel

Na, ilyen sem volt még a blogon, filmajánló. Hát most van. (Nem hogy filmajánlót nem írtam még, moziban sem voltunk ember(lánya)emlékezet óta.:-)

Szóval a film… Nagyon tetszett. Mind a látvány, mind a téma, de még inkább a mögöttes tartalom, az üzenet. Ajánlom mindenkinek.

Amúgy nagyon fura élmény a mozivásznon látni a tájat, ahol élek. A helyeket, amik mellett hetente elmegyek. A szomszéd fiút, a falunkbeli fiúkat, akiket régóta ismerek. Jó érzés. Egyszerre éreztem büszkeséget és hálát, hogy ilyen helyen élhetek.

A film gondolataival abszolút egyetértek. A leginkább „nekem való” a következő megfogalmazás volt: „mindegy, mibe halok bele, abba, hogy nem tudok megélni abból, amit szeretek csinálni, vagy abba, hogy nem csinálhatom azt, amit szeretek”. (Elnézést kérek Kassai Lajostól, ha nem sikerült szó szerint idézni.) Ez tömör megfogalmazása annak, amit mi éreztünk, amikor ideköltöztünk. És ez a legfrappansabb válasz arra a kérdésre, hogy miért választottuk a bizonytalan megélhetést, a biztos városi egzisztencia helyett.

A filmről nagyon jó (minden értelemben) kritikát olvastam a Kultúrszóda oldalon, ajánlom azt is figyelmetekbe:   Viharpatkoló

Egyetlen rossz érzésem volt a film alatt, amikor láttam a Lovasíjász Világbajnokság képeit. 

Itt lakunk, egy utcában a rendezvény színhelyével (A Kassai völgy tőlünk kb. 1500m)  és nem tudtunk elmenni… (Akkor még annyi állatunk, annyi dolgunk volt, hogy egyetlen délelőttre sem tudtunk elszabadulni otthonról.:(  Pedig nagyon szerettünk volna...

Ja, és még sohasem voltam olyan filmelőadáson, ahol a vetítés végén tapsolt volna a közönség!