Az otthon melege...

Tudom, tudom, rég volt az utolsó bejegyzés…

Pedig sok minden történt.

Például eladtuk a Lédát, aki egyelőre még nálunk lakik, várva a kéknyelv betegség miatti szállítási tilalom végét.

Aztán úgy tűnik gazdára talált a Berta és a Róza is. Egy nagyon szimpatikus, fiatal belga házaspár veszi meg őket, akik az Őrségben valósítják meg nagy terveiket. Róluk még biztos fogok írni, példa értékű, amit létrehoztak.

Mivel a teheneket új gazdáik apasztva kérték, így elapasztottuk őket, ami végre egy kis pihenést jelent. 

Pihenés??? Na, ne má’!:-) Inkább építtessünk cserépkályhát! Bontsunk falat! Fessünk ki!:-) Ez ám a mulatság!:-)

Viccet félretéve: már egy ideje számolgattuk, hogy ezt a nagy házat fűteni a téli időszakban, amikor jobbára csak mi ketten lakjuk Drágámmal (bár szerencsére azért akad vendég ilyentájt is), enyhén szólva is felesleges. Meg drága. Meg felesleges környezetszennyezés. Hiába vannak lekapcsolva a radiátorok, az a nagy kazán csak úgy nyeli a fát, felfűti a majdnem teljes vízmennyiséget, a kéményen meg csak úgy száll ki a meleg. Ezért aztán úgy határoztunk, hogy építtetünk egy cserépkályhát, ami számításaink szerint kb. 4-5 év alatt visszahozza az árát. A Léda ára tehát cserépkályhává vált. (Ismeritek azt a kicsit béna, kicsit vicces mondást, hogy „volt ugyan gyerekszobája, csak tehén volt a radiátor”? No, nálunk ez most átvitt értelemben megvalósulni látszik.:-)

Mivel az általunk lakott házrész nagyon jó elrendezésű, így megoldható, hogy egyetlen központi helyről fűtsük azt a kb. 210 légköbmétert. Már csak a hálószoba és a nappali közötti falat kell kibontani. Csak???:-) Bontottatok már falat? Aki igen, az tudja mivel jár. Aki látott fotókat Hirosimáról, az el tudja képzelni. Aki látta a  fukusimai tudósításokat, annak lehetnek elképzelései. Na de átélni?!  Átélni valami hasonló…

Szóval a fent említett cserépkályha a nappaliban található, a háta mögött kibontott fal helyén keresztül fűti a hálószobát. És mivel a nappali és a konyha-étkező közötti fal is ki van bontva, így azokat is melegíti. És az előszoba is egy légtér ezekkel.  A fürdőben pedig van az a régi, fatüzelésű bojler, ami fűt is egyben. Ha az ajtón nem menne be elég meleg, akkor azzal befűtünk.

Íme a fázisfotók az építésről:

Előkészület a falbontásra, avagy a kosz izolálásának illúziója

 A gyengébb idegzetű olvasók miatt a falbontásról nem teszek fel képet.:-)

Az alapanyag (vagy alapagyag?:-)

Az alap és a hamuzó

Az ajtó rése

Belülről

Bent az ajtó (maszkolva, hogy ne sérüljön)

Még egy sor

Bent van a sütőnyílás

Bizony, ebben fog sülni a sok finomság:tök, krumpli, és itt lehet aszalni is. Meg konfitálni a húsokat, májat.

Már majdnem kész

Laci, a kályhák mestere

És kész!:-)

Na, innen ered az otthon melege

 

És ha már falat kellett javítani, és ha már vége a nagy a tejtermékkészítési időszaknak, no akkor gyorsan fessünk is ki!:-) Persze „csak” a konyhát, étkezőt, ami hála  a „tejjel folyó Kánaánnak”, savónak, vajköpülésnek (na az aztán tud ám fröcsögni:-), igen csak rászorult egy alapos faltisztításra, falfestésre. No de akkor már az előszobát is, mert az is eléggé „lelakott” lett. 

Hát kérem, túl vagyunk rajta: minden ragyog, tiszta. Szekrények kívül-belül kitisztítva, minden lemosva. Ilyen alapos nagytakarítással még nem vártam a karácsonyt. Minden gyönyörű. 

Nosza, akkor jöhet a disznóvágás! Kenjük össze újra!:-)