Újratervezés

Biztosan többen láttátok a Facebook-on a hirdetésünket: igen eladjuk a teheneket. Sőt, az egyiknek már van is gazdája: Léda a karantén feloldása után már el is költözik tőlük.

(Karantén: a kéknyelvűség miatt Somogy megyében szállítási tilalom van a kérődző állatokra. Ha nem lesz újabb megbetegedés kb. 1 hét múlva feloldják. Addig is, végig oltották kötelezően a kérődzőket az egész megyében.)

Szóval: újratervezés…

Mióta vidékre költöztünk, keressük az utat. Kezdtük ugye a kecskékkel. Aztán, szinte szó szerint, „beestek” a tehenek: Léda és Dolly. Aztán Dollyt eladtuk. Aztán rájöttünk, hogy a kétféle fejősállat, kétféle tej öngyilkosság: kétféle sajt és túró készítése, rengeteg plusz munka és energia. A tehéntejjel könnyebb bánni, sokkal stabilabb, kevesebb munkát ad, így aztán eladtuk a kecskéket, és az árukon megvettük a Bertát.

Berta (egy kedves vendégünk fotója)

Róza (szintén a vendégünk fényképe)

És itt kifújtuk magunkat egy kicsit.

Aztán számoltunk: osztottunk, szoroztunk: kettőnket a gazdaság nem tart el. Otthon én voltam a nélkülözhetőbb, így állásba mentem.

Aztán jött a tavasz, és a két tehén szinte egyszerre ellett, és úsztunk a tejben: napi 40-45 l. Drágám naponta kétszer csinált sajtot, közben ellátta az állatokat, fejt, metszett. Én munka után beszálltam a munkába: túró, tejföl, vendégház takarítás. És szombatonként a Petörke Portéka és a rendezvények. Ez így nem sok munka, hanem rengeteg. És végeérhetetlen a feladatok sora. És ez borzasztóan frusztráló. A Zsolt nézegette a mosogató fölé hajolva, hogy kint mekkora a fű, és, hogy már nagyon le kellene nyírni. Én nézegettem a koszos ablakainkat, hogy már nagyon meg kéne pucolni. De hiába, mert rangsorolni kellett, csak a legfontosabbakra jutott idő. Az, hogy a Zsolt megépítse a füstölőt, lemázolja az ablakokat, vagy, hogy én kalácsot süssek, megvarrjak valamit, házi tésztát készítsek, az csak álom volt. Sietséggel, rengeteg munkával és még több elvégzetlennel teltek a napok. 

És közben kiderült, hogy ami papíron kijön, az a valóéletben nem. Ez a rengeteg munka, energia és pénzbefektetés, ezen az üzemméreten nem éri meg. Drágám egy dél-kelet ázsiai dokkmunkás béréért dolgozik, napi 12-16 órát (velem együtt), szabadnap nélkül. Pedig papíron kijött a számítás.

Hát ennyi. Újratervezés.

Az állatok (a tehenek nélkül) persze maradnak. Sőt! Ahogyan a Facebookon már láthattátok, vettünk két kecskét.

Rozsdás és Mici

Ő Mici, a képet egy kedves vendégünk készítette

 Volt, aki „visszaesők”:-) megjegyzéssel illette tettünket. Így igaz. A kecskéket azért vettük, hogy saját magunk részére, meg persze a vendégház lakónak ne kelljen zacskós vagy dobozos tejet venni, meg sajtot, túrót. Mert az az igazság, hogy el vagyunk kényeztetve, a saját sajtunk, tejünk, túrónk után már nem szívesen esszük a boltit.

Tavasszal lehet, hogy még két kecskével növeljük az állományt… Ki tudja..