Hát mivel is kezdjem...

Mit is mondjak… Nincs mentségem… Illetve van. Dolgoztunk. Sokat dolgoztunk. Nagyon-nagyon-nagyon sokat dolgoztunk. És nem maradt idő a bejegyzésekre. Illetve, ha véletlenül maradt egy nyúlfarknyi, akkor másra kellett. Mondjuk nyaralásra. Mert idén, három év után, voltunk nyaralni. Bizony!:-)

De ne szaladjunk ennyire előre. Megpróbálom összefoglalni, hogy mi is történt ez alatt kb. 5 hónap alatt a Szarkafészekben. Ezzel már tartozom hűséges olvasóimnak. Ha vannak még… Tudom, hogy vannak, illetve lennének, ha volna mit olvasni.:-) Sőt úgy tudom, újak is vannak.:-) 

Szóval… Amint írtam, el kellett mennem dolgozni. Rendes munka, rendes munkaidő. Napi 9 óra munka, ¾ óra utazás. Azután otthon folytatni. Túró, tejföl készítés, fejés, állatok. És persze a vendégház. Ami szerencsére beindult. Egymásnak adják a vendégek a kilincset. Tehát még véletlenül sem panaszkodni akarok a sok munka miatt, sőt ez inkább dicsekvés… Csak hát… Változtatnunk kell majd egy-két dolgon. No, de megint kicsit előreszaladtam.:-) 

No még egyszer: ottan tartottunk, hogy lett olyan igazi, szokványos munkahelyem. Erről röviden csak annyit, hogy nagyszerű kollégáim vannak, jó a hangulat, sok munka, sok humor, baráti légkör, jó a hely, jók a körülmények, egyszóval teljesen elégedett vagyok. Ha már egyszer munkába kell járni az ember lányának, ha már egyszer el kell hagynia minden reggel Dadát, no akkor ennél rosszabb helyre ne kerüljön: pörgés van, sok dolog, változatos, értelmes feladatok, vicces, jó társaság, hamar eltelik a munkanap.

Így viszont a Zuram feladatai is igen csak megsokasodtak.  Az etetés-itatáson túl ő csinálja a sajtot, köpüli a vajat, sőt volt már, hogy a túrókimelegítés is rámaradt. És ez mindkettőnknek minden nap, szabadnap nélkül… Elfáradtunk…

No de ott tartottunk márciusban, hogy volt két borjúnk, két kis bika. És végre túl is adtunk rajtuk, és mindezt sikerült minimális ráfizetéssel.:-)  Hogy miért? Az inszemináció kb. 10.000.- Ft  volt. A marhalevél, krotália a fülbe, a hozzájuk szükséges vizsgálatok összesen kb. 20.000.- Ft. Napi 3.000.- Ft értékű tejet ittak meg ketten. És végül 4 hetesen 60.000.- Ft-ért sikerült eladni őket. Ki lehet számolni.:-(  De sebaj, végül is az a lényeg, hogy megszabadultunk tőlük.

Pedig milyen édesek voltak

A két kismalac szépen növöget. A szezon elején szabadok voltak, mint a madár. Oda mentek a birtokon belül, ahová akartak. Egészen addig, amíg hálátlan módon meg nem támadták a kertünket.

Apropó, kert!

Szabadon, mint a madár

Fajok talákozása

Szóval nekiláttunk a tavasszal, hogy most aztán olyan kertünk lesz, hogy csak na!:-) Na, aztán nem lett!:-) (Ez akár egy nagyon rövid, modern mese is lehetne.:-) Valami lett, de nem az, amit terveztünk. Felszántattuk, betrágyáztuk. Aztán elúsztunk a rengeteg munka miatt, így végül a két kedvenc: a zöldhagyma és a paradicsom került bele. Pécsről, a Zuram volt munkatárásától hoztuk a gyönyörű paradicsompalántákat, még gyönyörű, egyforma paradicsomkarókat is vettünk, hogy a szemnek is tetszetős legyen a végeredmény, amikor is, a palánták elültetésének másnapján a szabad életet élő malacaink odataláltak, és puszta szórakozásból (fura egy ízlésük van) az összes paradicsomtövet kettéharapták. Nem ették meg, mert rettenetes íze lehet (ennél még nekik is jobb az ízlésük), csak „megölték” őket…. Itt akár véget is érhetett volna kertünk rövid története, de nem! Maradt pár „cserejátékos” palánta, amit a Zuram még nem ültetett el, így azok kerültek a kertbe, drága malacaink pedig a „Bastille”-ba, vissza az ólba, ahonnan azóta sem lettek kiengedve. A kertet akartuk bekeríteni, de az aszály miatt annyira kemény a föld, hogy nem lehet a kerítésoszlopokat leverni. Sebaj, majd az ősszel...

Ezek a képek már nemrég készültek a paradicsomokról

Ilyen szép katonásan sorakoznak

Érés közben

Folyt. köv…