Gyarapodtunk megint! Mint a mesében...

Tudom, tudom, nemrég még arról írtam, hogy kicsit ránk jár a rúd. Így is volt. De most is, mint mindig, a Gondviselés segített. Először is vendégeket küldött a vendégházba. Elkészült az autónk, tudunk közlekedni. Aztán a műtétem is jól sikerült, egyre jobban mozgok. Aztán végre találtam egy jó állást, ami egy anyagi biztonságot jelent. És aztán még gyarapodni is tudtunk. Olyan ez néha, mint a mesében...

Kedves Olvasók!
Ma este a világszép csacsikisasszony történetét mesélem el Nektek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egészen kicsi kisgazdaság és vendégház. Szarkafészeknek hívták, a gazda neve után. Ebben a vendégházban és a kis gazdaságban szerencsére sok gyerek megfordult, volt aki vendégként,volt aki látogatóként. A gyerekek, köztudomásúan, nagyon, nagyon szeretik az állatokat. Gondolkodott a gazda és a gazdaasszony, mivel lehetne még érdekesebbé, izgalmasabbá tenni a portát. Egyszer aztán eszükbe jutott, hogy milyen jó lenne, ha lakna velük egy kiscsacsi, akit lehetne simogatni, szeretgetni, felülni a hátára és egyszer talán szamárkordéba is lehetne fogni. Segíthetne a gazdának a kivágott fákat felhúzni a legelőről, és ki tudja még mennyi mindenben. Igen ám, de egy csacsi sok pénzbe kerül. Gondolkodott a gazda és a gazdasszony, hogy mi tévők legyenek. Eszükbe jutott ám, hogy pénzük ugyan nincs, de van sok-sok felesleges holmijuk, amire már nincs is szükségük. El kéne cserélni! Igen ám, de hogyan? Nosza, feladtak hát pár hirdetést, hogy ők biza' csacsira cserélnének rönkhasítót, megunt gyűrűt, vagy miegymást. Egyszer csak telefonált egy ember, hogy neki van egy 3 éves, Tündi nevű nagyon kezes csacsija, amit már meguntak az unokái. És szívesen elcserélné egy gyűrűre, meg némi itókára. Elmentek a gazdáék megnézni a Tündit, és nagyon megtetszett nekik, mert szép is volt, kezes is volt. Csak úgy bújt hozzájuk, hogy simogassák a füle tövét. Meg is alkudtak rá, hogy most már ásó, kapa, nagyharang se válassza el őket egymástól. Megbeszélték, hogy a volt gazdája el is szállítja a Tündit az új otthonába. És egyszer csak, egy szombati napon estefelé meg is érkezett a Tündi a Szarkafészekbe.
Hát így történt Kedves Olvasóim, hogy átváltozott egy elátkozott gyűrű, mintegy varászütésre, egy világszép csacsikirálylánnyá.:-)
Itt a vége, fuss el véle! Áááááá, dehogy van vége! Még csak most kezdődik igazán a mese, mert Tündi nagyon sok gyereknek lesz jó pajtása, barátja, hordozója.

Hát nem gyönyörű?!

Meseszép

Profilból

De van még mesélni valóm, mert ugyanazon szombat délután két kismalac is érkezett a Szarkafészekbe, két kis vietnámi csüngőhasú, akik szépen felnőnek majd konyhai hulladékon, savón (na abból lesz doszta), meg egy kis kukoricadarán. Sokáig tiltakoztam a disznó ellen, mert nekem nem egy vonzó állat (főleg a szaga nem!), de aztán hagytam magam meggyőzni fotókkal, édesebbnél édesebb kismalacokról. Életben még aranyosabbak!:-)

Először még féltek, összebújtak

Jaj, hová kerültem?!

 

És még néhány kép a szombat délutáni sziesztáról:

Így alszanak a barátok, egymás hegyén-hátán

Már megint a hátamra mászott, ezt nem hiszem el!:-)