Mostanában kicsit ránk jár a rúd...

Hát igen, az élet nem fenékig tejföl, hogy egy ilyen közhellyel indítsak.:-(
Először a kutunk szivattyúja romlott el, ami ugyan garanciális, de karácsony előtt nem lehet víz nélkül maradni, már csak az állatok miatt sem, így vennünk kellett egy új motort (65 ezerért), amíg megjön a másik. Ami persze még azóta sem érkezett meg.

Aztán a róka elvitte a futókacsáinkat.:-( (A tyúkokhoz nem fér hozzá, szerencsére, de ők eléggé szabadon voltak.) Először az egyik lányt, aztán a másikat és a fiút. Pedig olyan helyesek voltak. Imádtuk őket, ahogy jöttek, mentek, dumáltak, és összeszedtek minden gilisztát, bogarat, csigát. (Pedig idén már lesz kertünk, oda is nagyon kellettek volna.) A Drágám tiszta lelki beteg lett a veszteségtől.
Néhány kép róluk, amely már csak emlék... (Úgy látszik, ma közhelybajnok vagyok.:-)

Aztán szilveszter előtt megcsúsztam a jégpálya szerű úton és beleborultam az árokba. A lányomat vittem (volna) Kaposvárra, de szerencsére egyikünknek sem lett baja. Az autó alváza megtekeredett, összeget már nem is írok, ráadásul egy hétig nem lesz autónk, gyalog fogok járni dolgozni. (Tényleg, említettem már, hogy szeptember óta megint kulturális közmunkás vagyok?:-) ) Az napi kétszer 45 perc a 14%-oson. Mondjuk, amúgy is rám fér már egy kis mozgás.:-)

Szóval nem fenékig tejföl, ahogy azt már említettem, és ezt veheti szó szerint a Kedves Olvasó, ugyanis tejfölről már szó sincs, (és ha már itt tartunk: tejről, vajról, sajtról, túróról sem) karácsony előtt elapasztottuk a Lédát, hiszen két hónap múlva bocija lesz, március elején, és a Bertának is. Szóval eljött a bolti tej kora a Szarkafészekben. No azért nem kell sajnálni minket, betankoltunk saját használatra sajtból, fagyasztottam le túrót, vajat, nehogy más tejterméket is vásárolnunk kelljen.

És itt be is fejeztem a panaszkodást, hiszen nincs okunk panaszkodni: nemsokára két kis bocink (remélem üszők) lesz, akiknél aranyosabb kisállatot még nem látott a világ!

Amúgy a teheneket lehoztuk az istállóba karácsony másnapján, amikor bejött az a hideg. Mégsem álldogálhat a két kismama és a kiskorú a legelőn a süvítő hóviharban...

Betyár barátunk és a többi kisállatunk jól van, a legnagyobb barátságban tengetik életüket.

Csoportkép napozókról azaz a "férfinapozó"

De uncsi ez a délelőtt:-)

És végül egy tájkép:

Holdlemente

Tényleg, van ilyen, hogy holdlemente?

( Mert ez az, egyik reggel fényképezte a Drágám, amikor a nap már felkelt és a hold ment le.)