Heuréka!!!

Igen, megvan a leendő "csúcstermékünk"!:-)) És mint általában a "nagy felfedezések", ez is rontottnak indult. Szóval az eddigi legjobb "gyártmányunk": a szarvasgombás kecskesajt. Ennek a finomsága első hallásra nem lehet kétséges, de az igazság az, hogy voltak "elődeink" a témában, barátaink, akik kecskesajtban és tehénsajtban is indultak a szarvasgombával, de nem lett olyan a termék, mint amit elvártak. Nem volt rossz, de nem volt átütő. Ezért mi nem is nagyon akartunk próbálkozni, de aztán megkeresett minket egy panziós, aki rendelt tőlünk 1 kg szarvasgombás sajtot. Már pedig a megrendelés az nagy úr. (Kiváló festőnk, Szász Endre mondta egy riportban: mi az az ihlet? 5000 dollár előleg, az az!:-)) (Bocsánat, ha nem pontosan idéztem, de a lényeg az ez volt.) Szóval nekiálltunk a sajtnak. Gombát kaptunk a Drágám szarvasgombász barátjától hozzá. (Azt nem tudom említettem-e már, hogy Csipszünk nem csak afféle háziállat, hanem szarvasgombász kutya, akivel a Zuram 3 szezonon át kutatta a Mecsek erdeit szarvasgomba után, sikerrel. Csak hát tavaly a szárazság és a felújítás, idén meg szintén a szárazság és a rengeteg munka miatt nem tudtak vadászni. De most ősszel átnézik a környéket, hogy legyen sajtba, vajba szarvasgomba.) Az első adagot szeletelt gombával csináltuk, a másodikat reszelttel, hogy legyen összehasonlítási alap, hogy melyik a jobb.  A reszelt gombás nagyon fura állagú lett, olyan szivacsos, így rontottként a kutyák kapták meg mind az ötöt. Na, ezt nem kellett volna!:-)) A következő adag megint szivacsos lett, így elkönyveltük, hogy ez ilyen, ez van. Nem túl finom, furcsa állagú. Nem volt rossz, de semmi különös. Leszállítottuk az "árut", hozzátéve, hogy ezen még kísérletezni kell. A megrendelőnek ízlett. Egy szeleteset és két reszelteset félreraktunk magunknak, hogy meglátjuk, idővel milyen lesz. Nagyjából bent is felejtettem a sajthűtőben, időnkét megforgattam, egyre csúnyább lett. Aztán Drágám ment a volt kollégáival (Sziasztok, Fiúk!:-)) szombaton egy kis "buliba", Orfűre, több féle sajtot csomagoltam nekik, hogy kóstolják meg, mert szeretik. Hát, nagy sikere volt, a "ronda, de isteni" sajtnak. Tegnap én is megkóstoltam, mondtam a Zsoltnak, hogy nekem ne sokat szeljen: "ez a sajt nem az én világom", erős az illata, szinte büdös. Kóstolás után átértékeltem! Isteni finom, főleg a szeletelt gombás: kellemesen markáns ízű, nem tolakodó, kiváló állagú lett. A sajt is és a szarvasgomba is kicsit megváltozott: nagyon jó hatással voltak egymásra, kihozták egymásból a maximumot. El is fogyott egy darab, így már csak egy maradt, azt lefagyasztottam két kedvenc barátnőmnek (egyiküket már majd egy éve nem láttuk), akik október végén jönnek hozzánk vendégségbe.
Szóval íme:

 

 

Amúgy lassan tejszűkében leszünk, a kecskék is kezdenek apadni, érzik az őszt, már az űzekedésre készülnek, egyre több a verekedés köztük, egyre izgatottabbak. Így már őket is csak naponta egyszer fejjük, ami végre kicsit "lazább" életre ad lehetőséget, már nincs olyan feszített tempó.

Legelés az erdőben

Ja kérem, fára mászni tudni kell

Portré

 

 

A tehenek szerencsére (köszönhetően a végre dús legelőnek) adják a tőlük megszokott állandó kis mennyiséget, ezt novemberig el is várjuk tőlük.

 



Léda

Jó állatok kis legelőn is elférnek:-))

 

 

Végre elfogytak a kiscicák, az utolsót tegnap vitték el, ő kerül Dunakeszibe (a múltkor véletlenül Dunaharasztit írtam), Lucához. Szándékosan nem adtunk nevet nekik, de ez az utolsó mégis kapott, sokáig volt velünk, ő lett Luca Brasi (tudjátok, a Keresztapából), mégpedig úgy, hogy Luca cicának hívtuk, de hát egy kandúr mégsem lehet Luca cica, így olaszosan Luca-nak (ejtsd: Lúká) olvasva lett először Luca, majd Luca Brasi. Nem túl szép névadó, de ha a Mézga család macskája lehetett Maffia....:-))

 

Luca Brasi

Félelmetes, nem?!:-))