Új jövevények

Mire e bejegyzéshez le tudtam ülni, sajnos a cím már nem is ugyanazt fedi, mint tegnapelőtt. Mindjárt megmagyarázom.
Pár napig megint nem volt netünk, így nehezen születnek az írások. Most is "kölcsönnetünk" van, a szomszédaink jóvoltából, az ő vételi forrásukra csatlakoztunk ideiglenesen. Hogy nekünk mikor lesz, azt nem tudom, azt még a szolgáltatónk sem tudja, mert kéne egy ősrégi távcsőantenna (talán az Ipartörténeti Múzeumból?:-)), amilyen a szomszédainknak van, mert a mi modernebbünk sajnos nem biztosít stabil vételt.
Alig vettünk búcsút szegény Helgától, amikor újabb "kecskebaj" ütötte fel a fejét: Favoritunk (leánykori nevén Gizi, de "teljesítménye" alapján át kellett nevezük méltóbb névre) tőgygyuladást kapott, ami nem súlyos, kezelhető, de azért gond. Éppen áttértünk a gépi fejésre, amikor kiderült. Kapott antibiotikumot, tőgyinfúziót, és álltólag két nap múlva kutya baja sem lesz. A tejével 3 nap egészségügyi várakozás. Ez azért gond, mert ahogy  neve mutatja, ő a legjobban tejelő állatunk, egy fejésre másfél litert ad így, a teljes elválasztás előtt. Fajtája szánentáli. Az állatorvos szerint a nagy tejhozamú egyedek könnyebben kapják el  tőgygyulladást. Szóval várjuk a gyógyulását.

Az új jövevényeket tegnapelőtt hoztuk Terecsenyből, "Csipkerózsa" Bettus jóvoltából. Jobban mondva onnan is, mert új terelőkutyánk Csebényből érkezett, a Dél-Zselicből. Neve Kacat, lány (mit tegyünk csak ő volt), egy éves, és már el is kezdett terelni tanulni a régi helyén, de tanára, egy "kifinomult" lelkületű juhász (aki a Makarenkói módszer elkötelezett híve és továbbfejlesztője) a nevelő célzatú fenyítést odáig vitte, hogy szegény Kacat elájult a botjától, és azóta nem mert a juhász elé menni, így nem tudta tovább tanítani. És mivel (Winkler Róberttel szólva) elvesztette a kutyapszichológusa telefonszámát, így jobb híján eladták a kutyust. És még nagyon jól járt szegényem, mert ilyenkor a juhász "nemes egyszerűséggel" agyon szokta ütni a kutyát, ha nem tanítható.



Hát ő KACAT

Hát nem édes?!:-))

Ő már annyira csúnya, hogy szép

Fajtáját tekintve pumi, mudi keverék. Szépen terel, hajt, bár van még mit tanulnia. Rendkivül kedves, hálás, azért mert megmentettük. Egy ritkás raklap volt a kutaólja a falnak támasztva, és hüvelykujjnyi vasláncon volt tartva, mitől a szőre teljesen lekopott a nyakán és a mellén. Nálunk nagyon boldog, mert bár fegyelem van, nem verjük és kap enni.:-)) Sőt, szeretjük, simogatjuk, dícsérjük, finomabbnál finomabb falatokkal kényeztetjük, hogy kicsit feljavuljon. Szerintem azt hiszi, hogy meghalt és a pardicsomba került.:-))

Érkezett még egy vemhes anyanyúl Tercsenyből, június elején már lesznek kisnyulaink, névnapomra azt kapom.:-))

Még nincs neve

Ő Ugri

Ugriról el is felejtettem beszámolni, ő nyugállományú húsvéti nyúl, ami azért érdekes, mivel bár nyugdíjas, igazából még nem is ivarérett, annyira fiatal.:-)) Őt falunkliektől kaptuk, ajándékba. Cserébe feljánlottuk, hogy minden húsvétra kapnak egy "betétdíjas" húsvéti nyulat, amit aztán, ha Hannácska megunta, visszaszállítják születési helyére, azaz hozzánk.

Aztán érkezett még egy erdélyi kopasznakú kakaska:

Marci ("talán a mi Marcink, Drágám!")

Furcsa pózban

 Érkezett még egy kis tojó, róla majd legközelebb teszek fel képet.

És akkor most megmagyarázom a furcsa bevezetőmet: Kaptunk még 8 darab napos, zömmel erdélyi kopasznyakú kiscsibét is. Tündériek voltak,de súlyos bűntény áldozatai lettek. Fanni, nagylányunk spicce megölte őket. Egyet már az első nap, amíg várták egy letakart ládában, hogy a helyükre kerüljenek. Egy teljesen zárt, pici ajtós kalitkába kerültek, hogy biztonságban legyenk. A Zuram letakarta őket, csak előről kaptak fényt, mert tegnap nagyon fújt a szél, még a verandán is. Elmentünk a közelbe, mert hallottuk, hogy Bányán valaki felszámolja  kecskeállományát, és mi még vennénk állatokat. A hidegvérű gyilkos ez idő alatt kinyitotta a ketrecet és kivégezte a még élő 6 kiscsirkét. (Egy még tegnapelőtt magától hullott el.)
Mikor hazajöttünk, már menekült a gyilkos, tudván, hogy rosszat csinált. Borzasztó. Az egész esti hangulatunkat megülte az eset, még éjjel is ez járt a fejemben. Annyira aranyosak voltak. Olyan kár értük. Most aztán hogyan lesz baromfiudvarom? És mi legyen a gyilkossal? Mi a biztosíték rá, hogy legközelebb nem öl újra?