Végre Kaposdadán!!

A múlt hétvégét végre Dadán tölthettük!
Sajnos vizet nem sikerült a házba varázsolni, így a jól eltervezett szomszédlátogatás elmaradt. Először kiderült, hogy a "megjavított" vízművezérlő nem lett megjavítva. Sebaj, mondta a Zuram, direktbe kötöm,  és meglátjuk úgy mire jutunk. Hát arra jutottunk, hogy a házi vízmű sem jó.:-(  Akkor már biztos volt, hogy a házban nem lesz bent víz. Sebaj, legalább valahogy a kútból varázsoljunk elő, hogy közben én tudjak takarítani, mert, hogy azt víz nélkül nem nagyon lehet. Akkor meg kiderült, hogy alig van víz a kútban, lejjebb kell ereszteni a szivattyút. Így aztán lett az un. napi tartályban víz, amiért minden alkalommal lel kellett mászni a vízaknába, tetejét leszedni, és onnan vödörrel meríteni a vizet. Egészen addig, amíg a Zuram meg nem unta, és rá nem kötötte a szivattyút direktben a kerti csapra. Na, onnan végre volt "folyóvizünk"!:-) Nagyjából ettől kezdve tudtam takarítani. Este 8 óra volt, mire nekiláttunk valami ételt készíteni, ami 10-re lett kész. Emiatt viszont nem tudtunk körbejárni a szomszédokat, hogy beköszönjünk. Kivéve egyet, aki talán ismerte a "ha  a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez" szólást, és átjött, hogy köszöntsön minket. Amúgy őt már ismertük a szerződéskötés óta. Látta víz gondjainkat, felajánlotta, hogy hozzunk vizet tőlük, sőt, hogy náluk használhatjuk a fürdőszobát, amit meg is köszöntünk, de nem akartuk őket zavarni. Erre este 9 körül beállított egy 20 literes kanna meleg vízzel, egy kempingzuhanyszerűséggel, hogy meg tudjunk fürdeni. Fürdőnek rég nem örültem ennyire. Hát ilyen emberek laknak arrafelé!:-)) Hívtuk vacsorázni, de elmosolyodott, hogy ők már nem szoktak este 10 után gulyást enni.:-)) Más körülmények között mi sem.:-)) Így hát csak egy pohár borral kínáltuk meg a diófánk alatt.

Apropó gulyás! Ismeritek az abrincsos fazekat? Na az valami csuda! Erre találták ki eleink, hogy az elfoglalt népek egyetlen edényben, néhány rőzse lángjánál, gyorsan tudjanak főzni valami meleg ételt. A recept annyi, hogy mindent, hangsúlyozom mindent egyszerre kell beletenni, rétegezve, felönteni vízzel, bele a fűszerek, és egyik oldalánál  (nem körben) néhány ágból tüzet kell rakni, és táplálni kell. Le kell fedni. Amikor jól átforrósodott az edény egyik fele (ahonnan a tűz melegíti), el kezd forrni, és elkezd benne folyamatosan forogni az étel. Ilyenkor már fedetlenül kell hagyni főni. És az csak forog, forog és egyszer csak megfő. Közben néha rá kell tenni a tűzre, de alapvetően nem kell vele foglalkozni, mert nem fog leégni, hiszen önmagától forog benne az étel, nem kell keverni. A szegény ember (asszony) közben dolgozhatott, időnként dobott pár ágat, és az abrincsos megfőzte az ebédjét. És nem is akármilyen ízűre. Mi babgulyást, gulyást főztünk benne eddig, de a halászlé is finom lehet benne. Az Őrségben és Mohács környékén is ismerik. Nagyon jó találmány, egyszerű, abszolút mobil, csak fa kell és a belevalók. Kiránduláshoz is csak ajánlani tudom, mert a hozzávalókat egy zacskóban kell vinni, kell egy kanna víz, tűzifát meg lehet bárhol találni.

Másnap persze folytattam a  vég nélkülinek tűnő takarítást, Drágaságom meg a bojlert szedte szét, mert ott is meglepetésre számított. Lett is. Nem jól volt bekötve, még jó, hogy eddig nem robbant fel.

Szóval dologgal telt az első hétvége, meg azzal fognak telni az elkövetkezendők is. De számítottunk rá, hiszen ezt a házat több, mint két éve nem lakják. Rengeteg pókháló, légytetem, por, stb. De még így is nagyon, nagyon szép, és lassan végre felébresztjük a lakot Csipkerózsika álmából, amit a vadszőlő és a többi növény túlburjánzása miatt akár szó szerint is vehetnénk. Mert a kinti körlet rendbehozása még egy külön történet, rengeteg ritkítással, kaszabolással. Ki kell szabadítanunk a házat és a növényeket. De alig várjuk a következő hétvégét, hogy folytathassuk a rendcsinálást, hogy lassan igazi otthonná váljon.

Azért vasárnap késő délután, mielőtt hazaindultunk volna, megfürödtünk a másfél kilométerre lévő Petörke tó  kellemes vizében. Az volt a hétvége méltó zárása!:-))

Isten hozott Dadán!

Készítettem néhány képet:

A növényzet mögött alussza "Csipkerózsika" álmát az otthonunk

A nagyon, nagyon hűvös pincénk 

A pince állandó, bejelentett lakója éppen pihenőidejét tölti

Az utca felől (már ami látszik)

"Kis kút, kerekeskút"  

Az udvar (egyelőre kaszálatlan) és az a bizonyos diófa, leendő borozgatásaink helyszíne

A fészer

Az istállónk

A hűs veranda a gyönyörű oszlopsorral

A konyha (jelenlegi állapotában, ami komoly átépítésre szorul)

A legelő egy része

A házunk nyugat felől a lemenő nap sugarainál

Leendő nappalink (már kitakarítva)

"Hazafelé otthonról" (Hogy is van ez?:-))