2019. május 2., csütörtök

Mi is történt még mostanában?


Csak a szokásos tavaszi zsongás,virágba borulás, kisállatszületések, sétakocsikázások, bográcsozás, szalonnasütés... Ilyen "unalmas" vidéki dolgok.😀

Megszülettek a kisgidák:

Összebújva

Az ő neve Otelló, a színe miatt

Ebéd közben
Megszülettek a kisnyuszik:

"Nyuszivízió"😀
Kikelt az első "adag" kiscsirke:

Az "első fecske", hogy egy képzavarral éljek😀

Idén igazán sikeres volt a keltetés
Közben megült egy kotlós, 19 tojás várja a természetes kikelést. Kíváncsi vagyok, melyik módszer hozza jobb kelési arányt. (Én a természetes módszernek szurkolok.)
A keltetőgépben a 2. "adag" tojás "melegszik". Az idén már önellátóak szeretnénk lenni csirkehúsból is.
Bevált a házilag elkészült halfüstölő is:
 
Végre kész a teteje is

Munka közben
És a végeredmény! Gusztusos, nemde?!
 Néhány tavaszi pillanatkép:




Kocsizások:

Box utca, szakértő szerelővel😀

Parkolás

Indulás haza!
Kis tavaszi felújítás:

Új kárpit, újrafestett asztal a nyugati teraszon
Ez meg itt a jurtához tartozó terasz megújult, kibővült berendezése

 Elkészült a jurta vendégkönyve:

Az eredeti és a rajz
...és a végén néhány kép, csak úgy a Szarkafészekből:
(Köszönjük a képeket Ádám!)









Lapzártakor jött a hír, hogy megint megtizedelte (sőt, inkább lefelezte) a róka a tojóállományt, fényes nappal a legelőn.:-( Úgy látszik éhesek a kisrókák.:-( Most megint "szobafogság" lesz a tyúkoknak egy ideig, illetve beindul a rókavadászat...



2019. április 29., hétfő

Hogy mik vannak?! :-)


Zárójel:
(A tegnap reggelről Judit barátnőm anyukájának, Hanna néninek ironikus szavai jutottak eszembe: "Hogy mik vannak?! És mennyire kell vigyázni!?"  Hanna néni amúgy ezeket a mondatokat akkor használta, amikor valamiről nagyon lelkesen, izgatottan meséltünk. Erre ő teljesen szenvtelen, komoly arccal és hanggal forrázott le minket a fent idézett szöveggel. Mit lehet tenni, ilyen volt a humora, ő maga volt a szarkazmus.)

No de térjünk a lényegre a kitérő után: egy nem várt (természetesen a nem tervezettséget értem ezalatt) születés rázta fel a Szarkafészket vidéki nyugalmából: Csinosnak, a szegény, sánta póninak (érkezéséről itt olvashattatok:Én kicsi pónim, sántaságáról pedig itt:) kiscsikója lett vasárnap reggelre.

Póni volt a póniban!:-)

Kedves barátaink, rokonaink nálunk töltötték a hétvégét. Laci vasárnap reggeli sétára indult szokása szerint a birtokon. Meglepetten látta meg a az új jövevényt és kérdezte is Drágámat:
"- Van még egy lovatok?
-Persze, a póni.
-De még egy?
-Nincs.
-Akkor valami vendégló?
-Nincs vendégló.
-Biztos? Nekem úgy tűnt, mintha lenne egy új.
-Biztos nincs, Lacikám.
-De én láttam valami kis foltost a legelőn. Akkor valakié átszökhetett?
-Nem hiszem, senkinek nincs a környéken kicsi, foltos lova.
-Akkor talán valami kutya...
-Megnézzük Lacikám!"
És megnézték.:-) Laci izgatottan szaladt fel hozzánk, hogy elújságolja az örömhírt, ami bearanyozta az egész vasárnapunkat. A Zuram a "becsületes megtalálót" kérte fel a névadásra. Lajos barátunk szerint fiú, így aztán a Laci nevet kapja. (Első megindultságában adta neki Laci ezt a nevet. Ha kanca lett volna,  Hajnal lenne.) Estére természetesen egész Dada tudta már és csodájára jártak a szomszédok.:-)


Csinos tavaly augusztusban érkezett hozzánk és nagy valószínűséggel az előző gazdája sem tudta, hogy vemhes lett, így aztán mi sem. Aztán balesete történt, amit kis híján nem élt túl, és mégsem vetélt el, sőt szépen kihordta, megellette a kiscsikót. A mi (és vendégeink) legnagyobb örömünkre!


Na ő aztán tényleg "én kicsi pónim":-) Akkora a kicsi, mint egy kutya:-)
Kis pihenés a nagy ijedtségre!:-)


Erről a szép hétvégéről lesz egy másik poszt is, további képekkel!

2019. április 1., hétfő

Tavaszi életjel


A tavasz már javában tart, rengeteg élményt és feladatot hozva a Szarkafészekbe. Ezekről próbálok beszámolni, a teljesség igénye nélkül.:-)

Kezdjük talán az állatokkal. Harmat, a Szarkafészek legfrissebb lakója végre állandó helyére került a legelőre. Ahogy sejteni is lehetett, az első pár percet heves nyargalászással töltötte.
Egy kis rodeo

Vagy nem is annyira kicsi?:-)


Megnyugodva

Gyönyörű, ugye?!

A kecskéink megvannak, köszönik. Sajnos Füles nem vemhesült, úgy tűnik meddő.:-( Becky viszont igen, ez már szemmel látható. Ki is tőgyelt már, végre lesz saját tejünk.:-)

Végre, lehet legelni!

A leendő "anyuka"
Csilla lovunk is szépen gömbölyödik. A tavasz beálltával terhestornát szervezünk neki, minden hétvégén kikocsizunk.

Látszik milyen régóta nem esett, minden poros
A kocsi zötykölődése elaltatta a Zentét

Ennyi állathoz már dukál egy kisbéres!:-)

Emelem kalapom...
Már javában tart a medvehagyma szezon. Idén is gyűjtöttünk, ettünk, elraktunk.
Van segítség

Medvehagymaszőnyeg
Zsíroskenyér medvehagymával

Közös medvehagyma vacsora, végre már a diófa alatt!
A kerti munkák is elkezdődtek. A fűszerkertem gyönyörű, fonott kerítést kapott, hogy ne menjenek be a kutyák.

Jól néz ki!:-) Köszönjük Ádám!

Ez pedig itt a karikadobáló, a legújabb kerti játékunk
A végére hagytam pár  új szerzeményünket, amik tovább színesítik a vendégház "gasztroélményeit":
Ezek a régi öntöttvas edények a kemencében szolgálnak majd

A pici is
 Ezt nem tudom, ismeritek-e? Sütővas szalonna, hagyma, kolbász tábortűzön való sütéséhez.
Kettő van belőle, ha nagyobb társaság gyűlne össze.
A "nagy tüzes vas"
A Borbás Marcsi szakácskönyve című műsorban láttam hasonló füstölőt, és tudtam, hogy nekünk kell egy ilyen. No nem annyiért, amennyiért árulják, hanem az otthon fellelhető eszközökből állítottam össze, a régóta használaton kívüli lávaköves sütő állványa, égői és egy rácsos tepsi felhasználásával. A teteje meg egy másik tepsi lesz. A tepsi aljára fűrészport kell önteni, amit lassan izzít a két égő, amitől az füstöl és melegít.

A "vadiúj" halfüstölőnk:-)





2019. február 15., péntek

Megérkezett Harmat


No nem valamiféle időjárási jelenségről értesítelek Benneteket, nem. Bár igazán légies tünemény, de nem. Harmat csütörtökön érkezett hozzánk és fajtáját tekintve egy kárpáti borzderes üsző. Ezzel egy régi vágyunk vált valóra. Régóta szerettünk volna ilyen tehenet, de több nehézségbe ütköztünk: egyrészt elég ritka, főleg az országnak ebben a felében. Ebből következően drága is. Kisebb korában persze olcsóbb, de amíg tejeztünk, nem lett volna időnk kivárni, amíg tejet tud adni. A következő gond vele, hogy hogyan találunk neki kárpáti borzderes spermát, hogy azzal rakassuk be? Most már úgy tűnik, hogy került annyi új bika az országba, főként Erdélyből, hogy fogunk tudni szerezni.

Hát nem gyönyörű?!

No, de lássuk, hogy is jutottunk ide!
Ahogy az már lenni szokott: a szokásos újratervezés. Ez a történet nem valami vidáman indult, úgy is mondhatnám, hogy tragikusan. Volt nekünk két hektár bérelt kaszálónk, ahonnan a téli takarmányt minden évben be tudtuk gyűjteni. Na, hát ez most már múltidő. Azon területen nagy építkezés fog kezdődni, úgyhogy ugrott jószágaink jövő téli takarmánya. És mi itt álltunk három húsmarhával, akik rendkívül magas takarmányigényűek, hiszen azt a sok izmot nyilván valamiből fel kell építeni. Terveztünk, számoltunk, de nem maradt más lehetőség, minthogy eladjuk a húsmarhákat, hiszen, ha venni kell a takarmányt, az rettenetes ráfizetés lesz ilyen nagyétkű állatok mellett. (Egyet meg nem érdemes tartani, mert kezelőkalodát is kéne venni a körmöléshez, berakáshoz. Az meg 2-300.000.- Ft, az egy tehén ára. Egy tehénhez.)
Aztán gondolkodtunk tovább: oké, eladjuk őket, és hogyan tovább? Szarvasmarha nélkül? Az nem létezik! Olyan fajta kell, amelyiknek sokkal kisebb a takarmányigénye. Az meg a kárpáti borzderes. Amiről mindig is álmodoztunk. Igen ám, de az drága. Na jó, nekünk nem kell feltétlenül tejelő tehén, most nem sajtozunk (sőt nem is tervezzük, csak magunknak és a vendégház vendégeinek fogunk minimális mennyiségű tejterméket csinálni), akkor vehetünk borjút és majd kivárjuk. Ez a fajta arról híres, hogy nagyon jó a tápanyag hasznosítása, kevéssel is beéri, és annak sem kell a legjobb minőségűnek lennie. A Kárpátokban arra tenyésztették ki, hogy szabadtartásban, akár mostoha körülmények között is meg tudjon élni, adjon tejet, legyen rajta hús. Ott még igavonásra is használják, mert erős és jámbor. Bármilyen legelőn elvan. Hasonlít a jerseyre, termetre, jellemre egyaránt. Kicsit kevesebb tejet ad, de nekünk nincs is szükségünk sok tejre, sőt. Csak magunknak és a vendégháznak.
Rendben, akkor keressünk! Igen ám, de ritkán van igazán szép állat és az is nagyon messze. Sebaj, majd elmegyünk érte. Szóval Drágám elkezdte böngészni a Jófogást. És kereste és kutatta. Semmi érdemleges. Aztán egy napon elvitték a borjakat és ott volt az áruk. Na most aztán már tényleg találni kéne egy szép kis üszőborjút! És másnap felnyitottam a Facebookot, hogy megnézzek egy üzenetet, és a legelső poszt egy eladó üsző fényképe volt, egy csodaszép jószágé, és ami a legfőbb, tőlünk 50 km-nyire. Nem Hajdú-Bihar, nem Békés, nem Nyírség, hanem Baranya!! És pont annyiért, amennyit a két borjúért kaptunk! Azonnal telefon, másnap leutaztunk a Mecsekbe, mert Magyarszék mellett a Karmelita nővérek árulták Harmatot. Beleszerettünk. Csudaszép. A kétéves unokám azonnal összebarátkozott vele, kézből etette, és kijelentette, hogy "szép boci".:-)

Harmat kiskorában

Hát nem gyönyörű?!

Anyukájával
Ott helyben megegyeztünk Klára nővérrel azzal, hogy csak egy hét múlva hozzuk el, mert a borjak utánfutóra terelésénél a Zuram megsérült, bordarepedés gyanús. (Hát igen, az angusok nem kezesbárányok, sőt. Kedvesek, barátságosak, de a szabadtartás miatt eléggé öntörvényűek, hogy úgymondjam.) 
Hát így! Tegnap a Drágám Lajos barátunkkal elment Harmatért, aki tüneményes, kedves, kézhez szokott, sőt igényli a simogatást, cirógatást. És még gyönyörű is! Nézzétek!

Szelíd tekintet

Vacsora

Drágám éppen kényezteti. Nagy becsben áll.:-)

Ideiglenesen az istállóban szállásoltuk el, de hamarosan irány a legelő!

Profilból