Megérkezett Harmat

No nem valamiféle időjárási jelenségről értesítelek Benneteket, nem. Bár igazán légies tünemény, de nem. Harmat csütörtökön érkezett hozzánk és fajtáját tekintve egy kárpáti borzderes üsző. Ezzel egy régi vágyunk vált valóra. Régóta szerettünk volna ilyen tehenet, de több nehézségbe ütköztünk: egyrészt elég ritka, főleg az országnak ebben a felében. Ebből következően drága is. Kisebb korában persze olcsóbb, de amíg tejeztünk, nem lett volna időnk kivárni, amíg tejet tud adni. A következő gond vele, hogy hogyan találunk neki kárpáti borzderes spermát, hogy azzal rakassuk be? Most már úgy tűnik, hogy került annyi új bika az országba, főként Erdélyből, hogy fogunk tudni szerezni.

Hát nem gyönyörű?!

No, de lássuk, hogy is jutottunk ide!
Ahogy az már lenni szokott: a szokásos újratervezés. Ez a történet nem valami vidáman indult, úgy is mondhatnám, hogy tragikusan. Volt nekünk két hektár bérelt kaszálónk, ahonnan a téli takarmányt minden évben be tudtuk gyűjteni. Na, hát ez most már múltidő. Azon területen nagy építkezés fog kezdődni, úgyhogy ugrott jószágaink jövő téli takarmánya. És mi itt álltunk három húsmarhával, akik rendkívül magas takarmányigényűek, hiszen azt a sok izmot nyilván valamiből fel kell építeni. Terveztünk, számoltunk, de nem maradt más lehetőség, minthogy eladjuk a húsmarhákat, hiszen, ha venni kell a takarmányt, az rettenetes ráfizetés lesz ilyen nagyétkű állatok mellett. (Egyet meg nem érdemes tartani, mert kezelőkalodát is kéne venni a körmöléshez, berakáshoz. Az meg 2-300.000.- Ft, az egy tehén ára. Egy tehénhez.)
Aztán gondolkodtunk tovább: oké, eladjuk őket, és hogyan tovább? Szarvasmarha nélkül? Az nem létezik! Olyan fajta kell, amelyiknek sokkal kisebb a takarmányigénye. Az meg a kárpáti borzderes. Amiről mindig is álmodoztunk. Igen ám, de az drága. Na jó, nekünk nem kell feltétlenül tejelő tehén, most nem sajtozunk (sőt nem is tervezzük, csak magunknak és a vendégház vendégeinek fogunk minimális mennyiségű tejterméket csinálni), akkor vehetünk borjút és majd kivárjuk. Ez a fajta arról híres, hogy nagyon jó a tápanyag hasznosítása, kevéssel is beéri, és annak sem kell a legjobb minőségűnek lennie. A Kárpátokban arra tenyésztették ki, hogy szabadtartásban, akár mostoha körülmények között is meg tudjon élni, adjon tejet, legyen rajta hús. Ott még igavonásra is használják, mert erős és jámbor. Bármilyen legelőn elvan. Hasonlít a jerseyre, termetre, jellemre egyaránt. Kicsit kevesebb tejet ad, de nekünk nincs is szükségünk sok tejre, sőt. Csak magunknak és a vendégháznak.
Rendben, akkor keressünk! Igen ám, de ritkán van igazán szép állat és az is nagyon messze. Sebaj, majd elmegyünk érte. Szóval Drágám elkezdte böngészni a Jófogást. És kereste és kutatta. Semmi érdemleges. Aztán egy napon elvitték a borjakat és ott volt az áruk. Na most aztán már tényleg találni kéne egy szép kis üszőborjút! És másnap felnyitottam a Facebookot, hogy megnézzek egy üzenetet, és a legelső poszt egy eladó üsző fényképe volt, egy csodaszép jószágé, és ami a legfőbb, tőlünk 50 km-nyire. Nem Hajdú-Bihar, nem Békés, nem Nyírség, hanem Baranya!! És pont annyiért, amennyit a két borjúért kaptunk! Azonnal telefon, másnap leutaztunk a Mecsekbe, mert Magyarszék mellett a Karmelita nővérek árulták Harmatot. Beleszerettünk. Csudaszép. A kétéves unokám azonnal összebarátkozott vele, kézből etette, és kijelentette, hogy "szép boci".:-)

Harmat kiskorában

Hát nem gyönyörű?!

Anyukájával

Ott helyben megegyeztünk Klára nővérrel azzal, hogy csak egy hét múlva hozzuk el, mert a borjak utánfutóra terelésénél a Zuram megsérült, bordarepedés gyanús. (Hát igen, az angusok nem kezesbárányok, sőt. Kedvesek, barátságosak, de a szabadtartás miatt eléggé öntörvényűek, hogy úgymondjam.) 
Hát így! Tegnap a Drágám Lajos barátunkkal elment Harmatért, aki tüneményes, kedves, kézhez szokott, sőt igényli a simogatást, cirógatást. És még gyönyörű is! Nézzétek!

Szelíd tekintet

Vacsora

Drágám éppen kényezteti. Nagy becsben áll.:-)

Ideiglenesen az istállóban szállásoltuk el, de hamarosan irány a legelő!

Profilból