Kettő lett, maradhat?

Az esetről egy vicc jutott eszembe, amit kicsit "testre szabtam".:-)

A lóvásártéren: 
Vevő: Kérek egy lovat!
Eladó: Kettő lett, maradhat?

Valahogy így.:-) No jó, nem! Egészen máshogy esett. Drágám szeretett volna egy lovat, megvettük a Gizit. Gizi szép, kedves, okos, de! De nem szeret egyesben kocsizni. Mindig párban kocsizott, egy csődör volt a párja, megszokta. Egyedül nem akar indulni, indítani kell valakinek. Ha megállt, utána újra indítani kellett, és így tovább, és így tovább... No, ez így nem működött. Annyi pénzünk nem volt, hogy párt vegyünk neki, így sok-sok vívódás után úgy döntöttünk, hogy mennie kell, hogy az árán tudjunk venni egy önállóan kocsizni tudó lovat (szakszóval: kiváló egyeskocsist). Nagyon sajnáltuk, mert Gizit nagyon megszerettük, de így nem tudtuk használni. Gyerekeket lovagoltatni a hátán szuperül lehetett, de ennyi. És már fel is adtuk a hirdetést nagy szomorúan, amikor más megoldás kínálkozott. Egy barátunk (nevezzük Marcellnek:-) régóta keresett megfelelő lovat lovagláshoz, gyerekek lovagoltatásához, meg egy helyet, ahol tarthatja a paripát. Na, nekünk meg pont volt egy eladó lovunk, aki nagyon szereti a gyerekeket, végtelenül türelmes, szeretetre méltó, kipróbált és még szállítani sem kellett, mert pont volt egy lónak való hely is, sőt kettő! Szóval egyben a hely is meglett, ahol tarthatja. Megint a kedvenc mondásomat idézem (ez már lassan klasszikus lesz:-):
"Az még sosem volt baj, ha mindenkinek jó lett!"

Gizink maradhat a megszokott legelőn...

... a megszokott társaságban (itt éppen Hérával)

Így hát Gizitől sem kellett megválnunk, velünk maradt, és jöhetett az új ló, a "kiváló egyeskocsis": Csilla a "szélesfarú"! Az igazi, klasszikus nehézló. (Most értettem meg a régi, vicces hasonlatot, hogy akkora a segge, mint Winnetou lovának. No a Csillának is akkora, sőt!:-)
 

Csilla

Kicsit még riadt az új helyén (Egyelőre marad az istállóban, amíg megszokja, hogy idegen helyen van.)

Gyönyörű vasderes kanca

Íme, ami akkora, mint Winnetou lováé:-)

Lassan teli az istálló, mint a "régi szép időkben"

A barátok még mindig együtt:-)

Csillánk beváltotta a hozzá fűzött reményeket, saját lábán érkezett. Drágám Lajos barátunkkal elvitte a lovaskocsinkat Csoknyáig (több, mint 20 km), ott befogta Csillát a kocsiba, és szépen hazahajtotta egyedül: 1 ló, 1 kocsiban, 1 kocsissal. Ha kellett elindult szóra, ha kellett megállt, a forgalomban nyugodt volt a 61-es főúton, nem félt, szépen haladt, és a 14%-os emelkedőn úgy jött fel, mint a kisangyal, mintha csak most indult volna, és nem lett volna mögötte 20-22 km. Aranyos, kedves, szófogadó, megbízható, szóval nagyon szeretjük. Még csak 7 éves, úgyhogy reményeink szerint még sok örömet, lovasélményt fog okozni nekünk és a vendégeinknek is. Segítségére takarmányszállításban, farönkhúzásban is számítunk. 

Most következzen néhány "télelő" hangulatú kép:

A Petörkei Vásártér

Egy kevés hó

Csendélet 1, (Hogy trendi legyek: tabletop 1) , teával

Csendélet 2,(tabletop 2) , mézespálinkával (ha a forró tea kevésnek bizonyulna az átmelegítéshez:-)

És még mindig van virágzó rózsánk

És most következzen néhány nyugalom megzavarására alkalmas fotó és a története
Betyikénk végre tudatára ébredt, hogy terrier és mint ilyennek, mi is szerepel a munkaköri leírásában: legfőképpen a szárnyas állományunk (illetve már ami maradt belőle) védelme.
A teljes történet: Egyik este telefonál a Drágám, hogy szaladjak már az istállóba, és hozzam a vasvillát a jurtához, de ha lehet, siessek.  Arra gondoltam, hogy fogott valami állatot, vagy megtámadta valami. Azért a kép, ami fogadott, meglepett. Ott állt Drágám egy majdnem teljesen halott rókával a lábánál. Nem értettem, hogy hogy sikerült megfogni, mire kiderült, hogy nem ő fogta, hanem a Betyár. A BETYÁR???? Aki olyan, mint Süsü, hogy kiveszett belőle a sárkány, illetve a terriervér???!!!! A kis "balláb", hogy csúnyábbat nem mondjak??:-) Mostanában az autók elől sem lép el, úgy kell kikerülni, ha valaki elé kerül. Drágám mesélte: vinnyogást hallott a jurta felől, Betyárunk kajkolt a sötétben. Gondolta: na, elütötték azt a szerencsétlent, most aztán vihetjük az állatorvoshoz, ha egyáltalán érdemes még vinni. Szalad, nézi: erre ott áll a hős Betyár, és fogja, harapja a félhalott rókát. Csipszünk a háttérben csendben eliszkolt, bűntudattal, azt hitte rosszat tettek. (Mert ő is tuti benne volt a buliban.) No, volt dicséret, simogatás, dupla vacsora, ahogy illik, no meg pedagógiai szempontból. Úgyhogy Betyárunkat ezennel rehabilitáltuk, megkövettük. Úgy látszik későn érő típus.:-)

Na, ő sem viszi többé a tyúkjainkat...

...meg a futókacsáinkat

Szóval zajlik az élet Dadán, ahogyan az lenni szokott. A jurtaszállás fejlesztése is folytatódik: bár nem készült el az alap, az tavaszra marad, megrendeltük a faházakat. Igen így, többesszámban: faházakat. Mert végül is lesz 1 konyhaház, ahhoz tartozni fog egy 3x3 m-es fedett kiülő (az a tapasztalatunk, hogy a vendégeink nyáron kizárólag a nyugati teraszon élnek, esznek, a házba jóformán csak aludni járnak. Lesz egy fürdőház, ezek egymás közelében. A melegvizet napkollektor fogja biztosítani, a környezettudatosság jegyében. Azt is megrendeltük, nemsokára szállítják. A konyhabútort is megvettük, jelenleg a jurtában várja, hogy majdani helyére kerülhessen. Igyekszünk mindent előre beszerezni, hogy tavasszal már ne kelljen ezzel foglalkozni, csak az építéssel és a berendezéssel.
Bár a tavasz még kicsit odébb van...