Szüreti felvonulás

Ha szeptember vége, akkor szüret. Ha meg szüret, akkor szüreti felvonulás. Ha szüreti felvonulás, akkor lovaskocsik és traktorok, meg dudaszó, meg népdalok, meg táncok! Legalábbis nálunk, Bárdudvarnokon.:-)
Lajos barátunk idén nagyon büszke volt: Dada 2 lovaskocsival képviseltette magát a felvonuláson. (Ha teljesen őszinte akarok lenni, összesen 2 lovaskocsi volt, és mindkettő Dadáról.) Ugyanis elkészült a kocsink felújítása! Csepp üröm az örömben, hogy ez annyi időt vett el Drágámtól, hogy nem maradt Gizi felkészítésére (csak egyszer-kétszer volt idő kikocsizni, de egy ilyen zajos, hosszú menetre nem akartuk megkockáztatni, hogy valami ne klappoljon, ne legyen 100 százalékig üzembiztos), így aztán kölcsönlóval indultunk, Lajos barátunk Dollár nevű lovával.
Aki nem ismerné, hogy milyen is egy ilyen szüreti felvonulás: a bíró és a bíróné kocsira ülnek, végigjárják a falut a kisbíró kíséretében, aki rímbe szedve kidobolja a tavalyi év óta történteket, hogy mindenki értesüljön. Ezután falu kis néptánc csoportja rövid műsort ad dudaszóra. Ezt a falu több pontján megismétlik, ahová a kisbíró "dobolja össze" a népeket. A falu összegyűlt lakosai pedig borral, süteménnyel kínálják az ünneplő társaságot. Igen jó hangulatú menet állt össze a gyönyörű szeptember végi napsütésben.

Az esemény képekben:

Lajos barátunk befogásának szakszerűségét Zente unokánk személyesen felügyelte:-)

A dadai "nagykanyar"

A gazda és a gazd'asszony a kocsin

Lajosunk az unokánkat fuvarozta

Érkezés a Petörke völgyhöz

Várakozás a bíróra és a bírónéra

A második állomás

Gyűlik a nép

A táncosok a kisbíróval

Perdül a szoknya

A háttérben Európa egyik legszebb óvodája, a bárdudvarnoki óvoda

Annyira könnyű a fogathajtás, hogy akár egy gyerek is képes rá:-)

Zente belekezdett a fogathajtás elsajátításába:-)
Határozottan tartja a gyeplőt, jövőre már ő hajt!:-)

 A felvonulás az iskolánál ért véget, ahol az ovisok, majd az iskolások adtak műsort. Utána táncház dudaszóra az iskolaudvaron a falu népével, majd vacsora, és végül a szüreti bál koronázta meg a napot.

Mi magunk másnap kezdtük el a szüretet: leszedtük az összes almánkat, kb. 7 mázsa lett. A nagyját lepréseltetjük almalének, valamennyit elraktunk a pincébe télre. Összeszedtem a diót is, csak nagyjából, mert az is potyog még, lesz mit összeszedni. Imádom a meleg őszi napsütésben a diót keresgélni a fűben, a legelőn sétálgatva. Ilyenkor sokszor a Fanni és a Gizi elkísér. Segítenek.:-)
De nem csak diót szedtem, hanem gombát is a legelőn, csiperkét:

Gergő, Dalma, Balázs, köszönjük a képeket és a rengeteg segítséget az almaszürethez.:-)