Tavalyi önkénteseink az idén is, ahogy rendes bűnelkövetőhöz
illik, visszatértek a tett színhelyére, a Szarkafészekbe. (Tudom mit tettél
tavaly nyáron…:-) Ki így, ki úgy.
Először Jeroen barátunk érkezett meg Magyaregregyről (oda
meg stoppal Hollandiából), kivételesen nem 30 éves biciklijén (saját elmondása
szerint egyetlen vagyontárgyán:-), hanem édesapja BMW motorján, háta mögött
Nienkével.
 |
| Jeroen |
 |
| Nienke és Jeroen |
Nagyon örültünk nekik, bár most vendégként és nem önkéntesként
érkeztek. Akkor éppen annyira telt ház volt nálunk (szó szerint), hogy a kertben egy kölcsönsátorban aludtak.
 |
| Maga a luxus, ahhoz képest, hogy általában a szabad ég alatt aludtak Hollandiából idefele |
De nem hazudtolták meg önmagukat, rögtön a fehér szeder
összeszedésének kezdtek Rebeka lányunkkal és be is főzték lekvárnak. Először
szkeptikusan álltam a dologhoz, olyan jellegtelen az a szeder (amolyan se íze,
se bűze), lekvárnak nem elég markáns, de aztán főzés közben kitalálták a
lányok, hogy „megbolondítják” gyömbérrel, citrommal, mivel az volt itthon. Mit
mondjak, isteni lett.
Polgármesterünk beállított egy nagy vödör kárásszal, amin
Jeroen megtanulhatta a hal „legyilkolását”, megpucolását. Egy füst alatt
mindenki megtanulta. A halpucolás is mennyivel gyorsabban megy, ha négyen
csinálják.:-)
A hal elkészítése is a szokásos módon, azaz rendhagyóan
történt. Én beírdaltam egy részét, ahogyan azt kell az apró szálkák miatt.
Nienke megkérdezte, hogy filézze-e ki? Filézni??? Ezt az apró halat? Ki lehet
ezt egyáltalán? Ki. (De minek? Erről később.:-) Mondtam neki, hogy milyen
ügyes, mire ő: naná, hiszen szakács volt egy tengerparti városban!:-) A
rendhagyóság abból állt, hogy minden kárászba más zöldfűszer került, majd a
vacsoránál megversenyeztettük őket. Volt: petrezselymes, zsályás, mentás,
levendulás, oregánós, rozmaringos. Voltak fenntartásaim a mentással és a
levendulással kapcsolatban: a mentás meglepően jó lett, a levendulás pedig
határozottan szappan ízű volt, szóval az nekem nem jött be.
Viszont készült a filézett kárászból egy oliva olajon,
curryvel sütött változat, az íze isteni volt, de a szálkák!!! Szinte
életveszélyes volt megenni. Most már tudjuk, miért nem filézik a keszeget,
kárászt, és miért jobb az apró szálkákat feldarabolni a sűrű bevagdosással.:-)
Itt volt Katánk is, két hetet segített. Ő az
állatgondozásban nagy segítség, totál önálló, bármekkora állatot rá lehet
bízni. Állandó derűje, tenni akarása jól jött az amúgy erősen túlterhelt
Drágámnak. Rólam nem is beszélve, akinek december óta nem volt ideje ablakot
pucolni (mármint a mi részünkön, mert természetesen a vendégház ablakai
makulátlanok mindig), már a déli harangszó sem tudott nyílászáróinkon bejönni.
Úgy is fogalmazhatok ez alapján: Kata fényt hozott az éltünkbe, a szó konkrét
értelmében, hiszen lehetővé tettre bejutását az ablakon.:-)
És sokat tett a Szarkafészek működéséért Juditunk is, aki
megoldotta a két házrészt elválasztó ajtó hangszigetelését (ez is régóta
váratott magára), hogy ne zavarjuk egymást a vendégekkel. Egy csinosan
behúzott, vastag szivaccsal oldotta ezt meg. És a fűszerkertet is gatyába
rázta, és mondhatni, az egész udvart. Kigyomlálta a tavasz óta zavartalanul
növögető giz-gazokat. És kivasalta a kivasalni valókat. Megvarrta a megvarrni
valókat. És végre lett citromfüves mentaszörp is. És isteni sütiket sütött, amiért a Zuram nem tudott elég hálás lenni,
mert igen csak ki volt már éhezve a sütikre. (Nyilván arra sem volt idő soha,
hogy süssek.)
 |
| Az ország tavalyi tortája Judit módra. Hát nem gyönyörű!?:-) |
|
Mindketten nagyon sokat segítettek: volt meleg étel, rend
ott ahol idő szűke miatt mindig elmaradt.
Mert sokszor csak a legfontosabb teendőket tudjuk ellátni… Nagyon köszönjük mindkettejüknek a rengeteg segítséget. Remélem mondhatom, hogy jövőre Veled, ugyanitt...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése