Lassan közeledik ideköltözésünk első évfordulója. Fura, de mindkettőnknek olyan érzése van, mintha már évek óta laknánk itt... Minden olyan természetes. A házat rég belaktuk, minden a helyére került.
Ennek ellenére most ürítettük ki az utolsó dobozt: ebben voltak a régóta féltve őrzött arcképeink, fényképeink az őseinkről. Nem kapkodtunk a kirakásukkal, mert méltó helyre, méltó módon szerettük volna őket elhelyezni.
Jómagam még apai nagyanyám életében elkértem az esküvői fotóját (1941-ből), halála után is került hozzám tőle sok kép: dédanyám lánykori családi képe, dédapám Amerikába kivándorolt bátyjáé (a hátán ennyi áll: "Bernhard Kollman amerikai pincér az igazi bátya":-), nagyanyámék kiskori családja, nagyanyám öccse, stb. Édesanyám családi képei is nálam kötöttek ki. A kedvencem anyámról az, amin, kb. 18 évesen, egy szőlőlugas előtt áll és mosolyogva harmonikázik.
Drágám is megőrizte családja emlékeit, például dédnagyapja lovon 1900-ból, dédszülei szintén 1900-ból, dédszülők a nagyapjával, nagyapja tablóképe 1932-33-ból a Szentlőrinci Magyar Királyi Horthy Miklós Téli Gazdasági Iskolából, édesapja az 50-es években, mint többszörös magyar bajnok birkózó.
Nem volt kis munka volt összerendezni őket. Egy hétig dolgoztunk rajta, igaz csak esténként. A legtöbb nem volt bekeretezve, így keretezni kellett őket. Szerencsére régi rámákat is őriztünk.A picikből amolyan kollázsszerűeket készítettünk, egy-egy nagyobb keretben.
Az előkészületek:
Tervezgetés, próba a földön:
Aztán átraktuk őket egy nagy csomagolópapírra, elrendeztük, ahogyan majd a falon lesz, majd a papírra felrajzoltam a majdani szögek helyét. A csomagolópapír felkerült a falra, a szögeket beütötte Drágám a helyére, majd kihúztuk alóluk a papírt.
Már csak fel kellett akasztgatni sorban a képeket. És íme:
Éppen pár hete beszéltem át apámmal ismét a családfát. Ez a szőlőlugas álmom, régi házak mellett (családnál) ez húzódott végig. Beszéltük, esetleg mi is megvalósíthatnánk.
VálaszTörlésSzeretem ezeket a falakat, amiket a család történelme fed be! Olyan hangulatosak, és ilyenkor mindig csendben elmélázom az élet és a család kapcsolatán... A Történelmünkön.
VálaszTörlésSzép lett, Anyavirág, nagyon szép!
Szia Anyavirág! Tulajdonképpen a kezdetektől olvasom a blogodat, drukkolok Nektek, habár szerencsére nincs rá szükségetek. Örülök, hogy megtaláltátok a helyeteket.
VálaszTörlésNagyon ügyesen megoldottátok a képek keretezését, és főleg a falra feltevést, megjegyeztem magamnak:)
Ha nem haragszol meg, akkor egy kis játékra hívlak, amennyiben van kedved hozzá.
Légyszi, nézz be a blogomra, ha van rá időd.
Köszönettel:
Petra