Rég nem írtam. Pedig készülődés/álmodozás közben többször eszembe jut, hogy le kéne jegyeznem a gondolataimat. Ahogy a tél igaziba fordult, én egyre jobban várom a tavaszt. És egyre inkább vágyom egy másik életre. Orgonabokrokra, virágos kertre, veteményesre, óriási fűszerkertre, tyúkokra, friss tojásra, kecsketejre, nyulakra. De főleg nagy helyre, térre. Mi most is családi házban lakunk, kertünk, fűszerkertünk is van, sőt 4 gyümölcsfánk is, de ez még sem ugyanaz. Az egész nincs 400 négyzetméter. Az az érzés hiányzik, hogy, ha eszembe jut valami, mit szeretnék ültetni, vetni, akkor nosza rajta! Vagy ha újabb állatot szeretnénk, akkor csak a helyét kéne előkészíteni, és már jöhetne is.
Most két "maxitündérmackó" kutyánk van, de jó lenne még egy harmadik is. Csak, hogy legyen "tartalék".:-)) Ne értse félre a kedves Olvasó, nem az elhalálozásukra számítunk, hanem egyikük (akik nem mellesleg Csipsz névre hallgat, és a Labradorok nemzetségének sarja) igazi munkakutya, és kéne mellé egy váltótárs. Csak, hogy meglegyen a két műszakra a személyzet.:-)) A kutyákról biztos fogok még írni. Nem lehet nem írni róluk.
De persze nem csak újabb kutyákról van itt szó, hanem tyúkokról, kecskékről, fürjekről, kacsákról és mindenféle lábasjószágokról, "ne adj'Isten" lovakról.......
Szóval az álmoknál tartunk. A tavaszi, nyári álmoknál. Térről és  szabadságról szóló álmoknál, kedves szomszédokról, virágokról, állatokról, tavakról, mezőkről. Álmokról, amik megvalósítása lassan körvonalazódik. Remélem az utolsó kirakós darabok is lassan a helyükre kerülnek, és megyünk.