Elmaradásaim

Nem teljesen vannak a bejegyzéseim szinkronban az idővel, elég jelentős a lemaradásom, de sebaj. Olyan sok minden azért nem történik velünk.:-)
Végre megszületett az összes gidánk, szám szerint 25.

Schwarzkopf és gidája

Mici I. gyermekével

Csendes szieszta

Brünhilde ikreivel. Ők mindig együtt ugrándoznak, játszanak, kb., mint a szinkronúszók

Alvásra a legkedveltebb hely a fejőállás "felhajtója" alatti zúg

Végre kihajtott a legelő, így megkezdődött a legeltetés a gidák és mamák nem kis örömére.

Közben Rózánk szépen cseperedik, vagy ahogy mifelénk mondják: iperedik. Sajnos elérte őt is a XXI. századi nyilvántartási őrület: NÉBIH-es krotáliát (fülszámot) kapott. Először elég rosszul viselte, rázta a fejét, le akarta rázni magáról, de aztán megszokta.

Most nézzétek, hogy elcsúfítottak!

A szép idő meg életkora okán kivittük Rózát a legelőre, erősödjön kicsit. Volt is kaland. Váratlanul átment Józsi bácsi arab telivérei közé. Azok meg (többüknek csikója van) bevadultak és üldözni kezdték. Már vágtak is a patájukkal feléje, hogy megsemmisítsék a támadót. Szerencsére Róza lefutotta őket (azt hiszem jövőre indítjuk az epsoni derbyn:-), és időben vissza tudott szaladni a karám alatt. Nem sok hiányzott, hogy gerincen nem vágták. Sokáig nem tudta volna tartani az iramot a lovakkal. Jól leizzadt szegényem, no meg Léda is, aki tanúja volt gyermeke nagy futásának. Minket sem fojtogatott a röhögés, ahogy mondani szokták. Azóta Rózácska a kecskekarám biztonságában napozgat, elkerülendő a hasonló életveszélyes kalandokat.

Itt még szabadon

Az Epsoni Derby leendő győztese (vagy túlélője?!:-)

Az aggódó anya

Ígérd meg, hogy ilyet többet nem csinálsz!:-)

A nagy futás

Én nem is félek a lótól!:-)

A múlt hét előtti hétvégén kedves barátaink pihentek nálunk:

 És ahogy az már csak lenni szokott egy ilyen Szarkafészek féle nyitott gazdaságnál, jöttek további kiváncsiskodók, gyerekek, felnőttek:

Anna és a kisgidák (ez egy gyerekegyüttes neve is lehetne:-)

Jó sokan vagyunk

a

Kukucs!

Barátaink szerencsére segítettek is, a pihenés mellett, így végre rend lett a gyümölcsösben a metszés után:

A munkából természetesen Szellő is kivette a részét (Paliról nem is beszélve:-)

(Nem)kicsi a rakás:-)

A múlt hétvégén lányunk és barátnői pihentek nálunk.

Lovaskocsizás

Az erdőben

Lovaskocsik találkozása tilos?:-)

Ismerkedés...

Ja, és közben volt  Petörke Portéka is, megint nagyon jól sikerült. Ott most nem készültek képek.

No, ez egy jó hosszú bejegyzés lett...:-)

Petörke Portéka

Már a következő Petörke Portékára készülünk (szombaton lesz), és én még csak most jutottam oda, hogy az ELSŐ-ről (a nekünk elsőről) írjak.
Szóval ez egyféle helyi piac, minden második szombaton van a gyönyörű Petörke völgy bejáratánál, nem messze a tótól. Kézművesek, termelők hozzák a portékájukat, sokszor kóstolókkal egybekötve. Kínálják magukat sütemények, lekvárok, kenyerek, szappanok, gyógynövények, gyógyteák, kosarak, faragványok, szerszámok, patchwork dolgok, kerámiák, sajtok, zöldségek, gyümölcsök, és mostantól "Szarkafészek" féle sajtok, tejtermékek is (egyelőre tehéntejből, mert a kecskéket még nem fejjük):-). Vannak itt olyanok is, akik csak kinőtt, megunt ruháikat, holmijukat teszik ki. Jönnek-mennek az emberek, helyiek, "idegenek" egyaránt. Vásárolnak, beszélgetnek. A dolognak egyfajta agóra jellege van, ami nagyon nem baj.:-)
Az első március 15.-ére esett, a falu ünnepére hívott Kassai Lajos lovasíjász  tanítványai a Portéka mellett haladtak el, emelve a piac fényét és az ünnepi hangulatot.:-)

"Megárulunk egy gyékényen.":-) Hímestojás és lekvárárus egy standon.

Nem lehet elég korán kezdeni a húsvéti beszerzést:-)

Egyik szebb, mint a másik

Csak tessék, csak tessék!:-) Kóstoltatás a Szarkafészek standon. A sütik nem a mieink, mi is "egy gyékényen árultunk" Melitta barátnőnkkel.

Lelkipásztori minőségellenőrzés:-)

Szép kosarak

Éva a visnyeszéplaki "füvesasszony". Amit ő nem tud a gyógynövényekről, azt talán nem is érdemes tudni.:-)

Friss zöldségek

 És íme, közelednek a lovasok: