Nekünk viszont igen, mert volt szerencsénk egy fél malackát (meg még 2 combot, mert ugye egy malacnak sohasem lehet elég combja:-) vásárolni, hogy a szilveszteri vacsora méltó legyen az igen szerencsés óévünkhöz. No meg, hogy szomszédainkat, barátainkat is részesíthessük a kemence áldásaiból. (Ahogyan mondani szoktam: az sohasem baj, ha mindenkinek jó!:-)
Szóval 30-án befűszereztem a malackát, óvatosan, hogy a bőrét ne érje semmi, viszont alaposan a bőre alá nyúlva, hogy sehol se legyen ízetlen. Drágám szilveszter délutánján alaposan felfűtötte a kemencét és kezdetét vette a mulatság. Igen, kint az udvaron, a mínusz 5-6 fokban ácsorogva (pálinkázva), beszélgetve, malackát sörrel locsolgatva, várva, hogy elkészüljön a vacsora.
Csak annyit mondok, hogy megérte várni.
Íme néhány fotó (szigorúan csak a kemencéről, malackáról, a személyiségi jogokat tiszteletben tartva) bizonyságul.:-)
 |
| Ez már a végeredmény. |
 |
| A malacka, hogy ne legyen egyedül, kapott némi köretet. |
 |
| Már a tűztérben |
 |
| Na, ennyit a Drágám személyiségi jogairól:-) |
 |
| És kész! (De hová tűnt az egyik comb?):-) |
 |
| Ételosztás |
Ugye, hogy gyönyörű lett?! Hogy ízéről ne is beszéljünk: a húsa ízes, omlós, a bőre fényes, ropogós. Hát mostantól már a malacsült is bekerült a "repertoárba".:-)
